Sok olyan kérdést hallottam már, hogy tulajdonképpen mi is az a szerelem? Nagyon jó kérdés, és ezt igazából nem is lehet szavakká formázni.
A szerelem egyik jelentése vágyakozással, rokonszenvvel, intimitással párosuló érzelem, másik általánosabban értelmezett jelentése pedig az ilyen érzelmen, illetve természetes nemi vonzalmon, szexualitáson alapuló vágyban és odaadásban megnyilvánuló érzelmi kapcsolat kétember között.
Ha meg szeretnéd tudni, hogy párod és közted meddig marad fenn a szerelem, akkor klikk ide: http://www.szerelem.org/
de sokszor elvesz...:(
A villamoson elég egy villámgyors pillantás is, és lángra lobban a szerelem. Olykor csak a sokadik randi nyitja fel a szemünket...
Néhány pár elmeséli, hogy szerettek egymásba:
„Esküvővel kezdődött és esküvővel végződik”
Alexandra, 25, produkciós menedzser egy reklámcégnél és Arnold, 23, szállodai szakember
Alexandra és Arnold közös ismerőseik eskövőjén találkozott egymással. „Tavaly június 3-án kezdődött meséli Alexandra. – Akkoriban mindketten egy vendéglátó-ipari cégnél dolgoztunk.” Arnold így emlékszik vissza: „Kezdetben azt gondoltam, hogy Alexandra kissé öntelt. Estefelé azonban megtört köztünk a jég. Egy kolléganőnk tetoválásáról beszélgettünk, illetve arról, hogy miért nem csináltatnánk soha ilyet magunknak… Egyre szimpatikusabbnak találtam.” Az este végén Arnold régi vágású úriember módjára átnyújtotta a lánynak a névjegyét. „100 kilométerre laktunk egymástól, így kizárólag csak telefonon tudtunk beszélgetni az első időszakban. Gyakran előfordult, hogy napi négy órán keresztül lógtunk a vonalon. Két héttel később került sor az első randira. A strandon találkoztunk, és elcsattant az első csók is. Azt hiszem, már telefonon keresztül egymásba szerettünk, de csak ettől a pillanattól lettünk igazán egy pár.” Nem sokkal később össze is költöztek – idén július 17-én már a saját esküvőjükön ünnepelhetnek.
„Hat hét után költöztünk össze”
Zsanett, 24, egy reklámügynökség tulajdonosa és Sándor, 25, egy lifteket forgalmazó cég junior vezetője
Karácsony hetén szabadságon voltam, az ismerőseim azonban mindannyian dolgoztak – emlékszik vissza Zsanett. – A pihenés jó dolog, egyedül otthon ülni azonban kevésbé. Hogy elüssem valahogy az időt, naphosszat interneteztem.” Csetelés közben bukkant rá Sanyira: „Láttam, hogy az egyik barátom ismerőse, és írtam neki – minden hátsó szándék nélkül. Végül megkértem, tartson velem a karácsonyi vásárra.” Sanyit nem kellett sokáig győzködni, így már másnap ajándékbeszerző körútra indultak Zsanettel. „Azonnal megtetszett, amint megpillantottam a hangját, rögtön tudtam, hogy ő a nekem való pasi.” Már a vásárban kézen fogva sétálgattak. „Este egy kilátóból csodáltuk meg a karácsonyi fényekbe borult várost – elcsattant az első csók is. Magától értetődőnek tűnt: összetartozunk.” Hat héttel később Sanyi barátnőjéhez költözött, és azóta egy napot sem töltöttek távol egymástól.
„Szerelmünk közös utazással kezdődött”
Szabina, 23, diák és Marci, 27, diák
Szabina és Marci ösztöndíjat kaptak Hollandiába. „Hallottam, hogy neked is sikerült. Nem utazunk együtt?” – kereste meg Marci a lányt. Nem túl romantikus indítás, de ők nem is egy romantikus vígjáték főszereplői. „Hétvégenként együtt fedeztük fel az országot. Természetesen rengeteget beszélgettünk útközben, de semmi érdemlegesről nem esett szó.” Először az egyetem mikulásnapi buliján – nyolc héttel a megismerkedést követően – vette észre Szabina, milyen jóképű srác Marci. „Mindketten becsíptünk egy egész kicsit, és másnap reggel meglepődve láttam, hogy a buli hevében egy filctollal örökítette meg a nevét a hasamon. Jó néhány napig tartott, mire lekopott a festék!” Négy nappal később meghívta Marcit egy szülinapi buliba. „December 16-án csókolóztunk először. Az első szerelmes éjszakára azonban csak jó pár nappal később került sor. Mindent lassan, megfontoltan csinálunk.”
„Angéla mindig visszautasított”
Angéla, 24, ápolónő és Kornél, 24, katona
Angéla és Kornél első iskolai napjuk óta ismerik egymást. „Kisgyerekként nem igazán kedveltük egymást, sőt. Kornél folyton kinyújtotta rám a nyelvét, én pedig állandóan cikiztem” – emlékszik vissza Angéla. A helyzet mit sem változott az évek során. „Gimnázium elején egyre érdekesebb lánynak találtam Angélát – vallja be Kornél -, de soha nem vettem hozzá a bátorságot, hogy megszólítsam, mert mindig elutasító volt velem.” 2004-től fokozatosan egyre barátságosabbá vált a kapcsolatuk, azonban továbbra is távolságtartóak maradtak. 2006 nyarán egy közös ismerősnek köszönhetően egyre többet találkoztak, így önkéntelenül is sokat beszélgettek. „Persze csak kényszerből” – ismeri be Angéla.
Rövidesen rájöttek, több is van köztük a közös iskolai múltnál: „Szerelem volt ezredik látásra. Aztán hirtelen felpörögtek az események: 2007. október közepén házasodtunk össze, kisfiunk, Lukács már hároméves! Úgy tűnik, néha kicsit kerülőutat jár be a szerelem, míg megtalál.”
„Akkor szerettünk egymásba, amikor végleg szabaddá vált a pálya”
Stefánia, 25, grafikus és Hunor, 28, grafikus
Stefánia és Hunor 2004-ben ugyanarra a tanfolyamra iratkozott be. Azonnal felfigyeltek egymásra – akkoriban azonban mindketten tartós kapcsolatban éltek. Az egyetemi felvételi vizsgán, 2005-ben látták viszont egymást. „Őrülten ideges voltam, de Hunor megnyugtatott. Minden olyan könnyednek és magától értetődőnek tűnt vele” – emlékszik vissza Stefánia. Ennek ellenére egyikőtök sem szakított párjával, így egy sms-váltásnál több nem is történt kettejük között. 2006-ban folytatódott a történet, véletlenül összefutottak az egyetemen. Akkor derült ki, hogy a lány szakított a barátjával. „Ez adta meg a kezdő lökést – meséli Hunor. – Rengeteget beszélgettünk, telefonáltunk, fotózni jártunk, segítettem neki a költözködésnél. Eleinte nem akart újabb kapcsolatba bonyolódni. Három hétig ment ez így. 2006 telén ajándékkal leptük meg egymást karácsonyra – és elcsattant az első csók is. Azóta egy pár vagyunk.” Stefánia: „Tavaly én magam kértem meg Hunor kezét. Elfogadta az ajánlatot, de azt mondta: Ez nem számít, mert a férfinak kell megtennie ezt a lépést! Így hát arra várok, hogy összeszedje végre a bátorságát!”