Hűség

Július volt. A gyerekek kinn játszottak az utcán. Minden hangos volt a zsivalgásoktól. Minden arra utalt, hogy nyár van. Verőfényes napsütés volt, az ég kék, semmi nyoma készülő viharnak. Egyszóval minden szép volt, szinte már tökéletes.

Az egyik ház szobájában viszont ült egy kislány. A nap 24 órájában csak ült, és nem szólt senkihez, és nem is csinált semmit. Így ment ez már legalább másfél éve. A lányka pontosan másfél éve,13 évesen vesztette el a szüleit, vonatszerencsétlenségben. A kislányt Annának hívták, aki azóta sem tudta feldolgozni a balesetet. Mindenféle orvos járt nála, de senki nem tudta kigyógyítani, sőt sokan csodálkoztak, hogy még él, merthogy alig eszik. Most az Édesanyja nővérénél lakik, akinek van két fia, de ők sem tudják a kislányt kimozdítani, mára pedig nem könyörögnek neki. 

Egyiknap a kislány vékonyhangú kis csaholást hallott az udvarról. Ez felkeltette az érdeklődését, és az ablakhoz ment. Amint kinézett látta, hogy egy pici kiskutya ugat egy nagyobb kutyát. Azonnal lesietett az udvarra, és ölbe kapta kis vakarcsot, aki onnan még jobban ugatni kezdte a nagy kutyát, mintha tudná, hogy ott már nem bánthatja.

- Hallgass már, te kis rosszaság! Még felbőszíted itt nekem.

A kiskutya mintha értené, egyszerre elhallgatott, és képen nyalta a lánykát.

- Fúúúúúj...-nevetett. - Ki lehet a gazdád? Vagy te is árva vagy, ahogyan én? Akkor viszont rokonlelkek vagyunk, és akkor együtt kell maradnunk. Leszek a gazdid. Már csak egy jó nevet kell neked találnom. Hm...mi is legyen...mondjuk....Picur, mert olyan kis pici tünemény vagy.-mosolygott Anna.

A lány rájött, hogy nagynénje nincs itthon, és ő felvitte a kiskutyát a szobájába, majd utána megfürdette, és megszárította, majd gondosan megfésülte. Ezután a kis állat csakúgy ragyogott. Körbe ugrálta újdonsült kis barátnőjét, és játszani kezdtek.

- Játszani szeretnél? Rendben.

Amikor egy óra múlva Brigitta néni - Anna nénje - megérkezett, csak azt hallotta, hogy a kislány szobájából nevetés hallatszik. Azonnal felrohant, mert ilyet már jó ideje nem hallott. Amikor benyitott látta, hogy kis unokahúga egy pici kutyával játszik. 

- Szia! 

- Ó...Brigitta néni, ne haragudj...

- Kislányom, nem haragszom...de a kiskutya honnan került ide?

- Az udvaron meghallottam ahogy csaholt, és lementem érte.

- Jól van, csak játszál akkor vele, de nem vagy éhes?

- Egy kicsit igen, és Picur is.

Erre a kiskutya hangos ugatásba kezdett.

- Jól van, jól van, elhiszem, hogy te is éhes vagy.-nevetett az asszony.

Brigitta néni férje a háborúban vesztette életét. Azóta semmiféle férfi nem járt a közelében,de igazából nem is vágyott senkire. Ott voltak neki a gyerekei, a húga gyereke, és a barátnői, akikkel imádott trécselni. Minden héten, pénteken kártyapartit tartottak hol itt, hol ott. Volt olyan is nyáron, hogy kerti mulatságot rendeztek, és akkor tábortűznél beszélgettek, és szalonnát sütöttek, miközben a gyerekek játszottak, vagy énekeltek. Ekközben Anna mindig a szobájában ült, nem is véve tudomást a világról. A nénikéje örült, hogy e gyermeket végre nevetni látja, mert már időtlen idők óta nem hallotta. Utoljára szülei társaságában hallotta kuncogni. Az édesapja nagyon fess ember volt, igazi katona alkat, sok lány irigyelte az édesanyját, hogy őt vette el. Az édesanyja, ő pedig nagyon törékeny teremtés volt, sokan inkább nézték a nővérének mint az anyjának, mikor mentek az utcán. Folyton szüleire gondolt. Nem akarta elfogadni a tényt, hogy többé nem jönnek haza. Elköltöztek a jó Istenhez. 

Teltek múltak a napok a kislány egyre jobb színbe lett. Újra rendesen evett. Többet nevetett, és játszott. A nap legnagyobb részében Picurral sétált, és futkározott. A pici kutya is megszerette gazdiját, mindig pacsit adott neki. Amikor mentek az utcán, és találkoztak egy emberrel, a kiskutya mindig megugatta. Ezzel jelezte, hogy félti gazdáját. 

- De aranyos kiskutyád van, mi a neve?

- Picur. 

Legtöbbször csak ennyi szót váltott az emberekkel, és már sétált is tovább. Gyerekek közül nem voltak barátai, ő se nagyon bánta, de a többiek se, mert mindenki különcnek nézte. Ő pedig nem akarta, hogy sajnálják azért, mert árva. Így csak Picur volt az ő barátja, mert érezte, hogy ő az aki önzetlenül, tisztán szereti, és megérti.

Egy év múlva kislány is és kis barátja is nagyot nőttek, mintha nemcsak egy év telt volna el. A lányka immár 15 éves lett. Rendeztek neki egy kisebb összejövetelt is. Amikor elfújta a gyertyákat, Picur is ott téblábolt körülötte.

- Kiskutyám....-csak ennyit tudott mondani és sírva fakadt, de most az örömtől.

A nap további részében Picurral játszott. Nem szerette nagy tömeget, és inkább félrehúzodott. Úgy tünt senki nem vette észre a hiányát, mert mindenki önfeledten nevetgélt.

- Látod kiskutyám, az nem a mi világunk. Nekünk jobb egyedül. Majd elleszünk mi itt ketten. Megtanítlak mindenre, hogy olyan okos kiskutya legyél, de szerintem könnyű lesz, mert már a pacsit olyan szépen csinálod.-mosolygott Anna.

A kiskutya erre csak vakkantott egyet.

- Sokszor úgy érzem, te beszélsz hozzám, de a magad módján beszélsz is, ezt látom, és meg is értelek. Olyan jó, hogy vagy nekem.

Egy hét alatt Picur sokat fejlődött. Mindenki örömére, kiváltképp Brigitta néni örömére, a kiskutya megtanulta, hogy behozza a postát. Ezentúl mindig az volt a dolga. Utána pedig mindig valami fincsi falatra számíthatott, és dicsérő szavakra, amelyeket ugyan szószerint nem értett, de a hanglejtésén érezte, hogy ez egyfajta dicséret.

Egyik őszi napon is a kiskutya letrappolt a postáért, de nem jött vissza. Sokáig vártak rá, de nem jött. Anna lerohant, hogy megnézze nem kergetett-e fel a fára egy macskát, de semmi ilyesmi nem történt, mikor kiért nem látta sehol. 

- Picur, Picur, Picur...-kiabált szinte már sírva, de az állat nem jött elő sehonnan. 

Attól kezdve, hogy eltünt, a lány újra mély depresszióba zuhant. Csak egy szelet kenyeret volt hajlandó elfogadni, mást nem evett. Fél év múlva az állapota annyira leromlott, hogy ágynak esett. Leromlott az immunrendszere. Nem beszélt senkihez. Átadta magát a halálnak.

- Kislányom, Anna...ne add fel...- sírt Brigitta néni az ágya fölött.

Egyszeriben beszélgetést hallott Anna szobájából. Azonnyomban felrohant, és csak annyit látott, hogy a lány valakinek felelgett. A szobában viszont nem látott senkit. Akkor rájött, hogy Anna hallucinál, és hogy az anyjával beszélget. Esténként, mikor saját gyermekei lefeküdtek sokáig zokogott a konyhában.

- Drága Húgom, ne hagyd, hogy a lányod meghaljon! - így fohászkodott halott testvéréhez.

Immáron egy év telt el. A lány állapota stagnált, azaz nem lett se jobb, se rosszabb. Az orvosok is csodálkoztak, hogy mennyit kibír a szervezete. 

Szenteste napján, mikor Brigitta néni a karácsonyfát díszítette köhögést hallott Anna szobájából. Azonnal felrohant, de előtte hívta az orvost. A doktor megállapította, hogy tüdőgyulladást kapott, és hogy már csak napjai vannak hátra. Erre az asszony ott helyben zokogásban tört ki. 

- Úristen....miért? Miért bünteti a sors ezt a gyereket ennyire?

Karácsony másnapján Brigitta egy különös hangra lett figyelmes, ami az udvar felől jött. Amikor közelebb ért már tisztán hallotta az ugató hangot, Amikor kiért, egy csontos, ápolatlan kiskutyát talált. Először el akarta zavarni, de aztán amikor a kis vézna állat szemeit meglátta, felismerte benne az egy éve eltünt Picurt.

- Picur....Picur...te vagy? Kiskutya...azt hiszem nagy szűkség van most rád, de hol voltál ennyi ideig. Kóboroltál?

És akkor egy nyakörvre lett figyelmes, amin volt egy biléta, amelyen az alábbi felirat állt:"tulajdonos:Vitéz Árpád"

- Nem, te nem kóboroltál...téged valaki ellopott tőlünk...de most itt vagy...gyere és nézd meg a kisgazdád.

A kiskutya mintha értené, már rohant is fel az emeleti szobába, és azonnal Anna ágyához futott. Felugrott az ágyára, és azonnal arcon nyalta Anna csontos arcát. Akkor ért a szobába Brigitta néni is.

- Picur....drága kiskutyám.....- könny kezdett hullani a szeméből, és közben mosoly húzódott az arcán, de abban a pillanatban, hogy magához ölelte szeretett kiskutyáját, mindenféle ereje elfogyott, erőt vett rajta a betegség, és meghalt. 

Nénikéje azonnal felfogta, hogy mi történt, és ráborult nevelt gyermeke ágyára.

Pár nap múlva megtartották a temetést. Picur is elkísérte utolsó útjára szeretett gazdiját. 

A temetés után pár nappal a kiskutya újra eltűnt. Nem látta senki. 

Egy hét múlva,újév napján Brigitta néni és fiai egy csokor virággal kiindultak a temetőbe.

Amikor megpillantották a sírt minden ledöbbentek. A kiskutya feküdt ott, élettelenül, drága kis gazdája sírjára borulva.

Oldal: Saját novella II.
<3...$z@nđy honlapja....<3 - © 2008 - 2024 - szuperdiak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat